SPORT DOG
KLUB

MOLOSSZER SZAKOSZTÁLY

AZ ALÁBBIAKBAN OLVASHATSZ KEDVENC KUTYAFAJTÁDRÓL
- RÖVID ISMERTETŐ NÉHÁNY SPORTOLÁSRA IS ALKALMAS MOLOSSZER KUTYAFAJTÁRÓL


Bully Kutta (Indiai Masztiff)
A bully kutta egy molosszer típusú kutya, Pakisztán büszkeségének számít, bár ez a ritka kutyafajta eredete valójában Indiában kezdődik. Kr.e 326-ban Megasthenes a görög nyelven megjelent Indica (legrégebbi indiai útleírás) szerzője szerint az indiai kutya nehéz testű, izmos, feltűnően erős csontozatú, nagy fejű. Ez a hatalmas, merész, rendkívül erős kutya olyan háborús hadvezéreket vonzott mint Nagy Sándor. Hadjáratai során amikor visszatért Indiába, magával vitt ezekből a kutyákból, melyek Kutch sivatagi területein voltak fellelhetők. A nagy hadvezér keresztezte az óriási makedón és epiruszi hadikutyákat az indiai masztiffal, hogy létrehozza a Molosszust.
A bully kutta ma is egy gigantikus, nyers kutya amely elsősorban vad viselkedéséről ismert. Pakisztán Punjab és Sindh valamint India Rajastan területein tenyésztik. Nagyon erős, izmos, sovány törzsű, különösen a nyak tájékán laza bőrrel rendelkező kutyafajta, amelyről a nevét is kapta. A bully név a punjabi "bohli" szóból ered, melynek jelentése ráncos. Több típusa (Naagi, Aseel, ősi, modern és masztiff-típus) és elnevezése is ismert szerte Pakisztánban és Indiában is. Hívják még alangu, indiai és sindhi masztiffnak is. Az Indiai Kennel Klub ez ideig nem ismerte el önálló fajtaként. Magyarországon az első példányokat a Moloss kennel szerezte be.


Cane Corso
A cane corso a molosszus kutyák családjának tagja, eredete az ókorig vezethető vissza. A fajtára történő első utalások a XVI. század kezdetétől származnak. A XVI. században Teofolo F. például festményen örökíti meg a cane corsot. A svájci Konrad von Gestner 1516-ban az Állatok történelme című könyvében ír a fajtáról: "Bátorsága és fáradhatatlansága bámulatra méltó, kiválóan alkalmas akár a legveszedelmesebb nagyvadak elleni vadászatokra is."
A két világháború után Pugliában fedeztek fel néhány egyedet, majd felkutatták a még meglévő a fajtához fenotípusban nagyon közeli példányokat. 1987-ben már írásba foglalták a standardot. Ez idő tájt még csak 70 egyed lehetett. 1990. november 25-én rendezték meg az első kiállítást Veronában, amely hatalmas sikere miatt meghatározó szerepet játszott a fajta elterjedésében. Az FCI 1994. február 20-án ismerte el a cane corsot.
Vasco, az első magyar regisztrált (MET.CANE 1/B/94) pédány, a képen pedig Joia (Karabah kennel) látható.


Fila Brasileiro
A XX.század elejéről származnak az első információk a brazil masztiffról. Ezeket a kutyákat a gyarmatosítók vitték Brazíliába, de elterjedésük és sokoldalúságuknak köszönhetően népszerűségükcsak az 1900-as évek elején kezdődött Minas gerais államban. Mivel az állam területét hatalmas ültetvények borították, az ültetvényeken pedig szükség volt egy olyan erős és bátor kutyafajtára amely kísérni tudta a lovakat, terelni tudta a hatalmas marhacsordákat és szükség esetén szembe mert szállni a jaguárral is.
A fajta kialakulásában szerepet játszott a masztiff, a bulldog és a bloodhound, valamint a gyarmatosítás korabeli kutyák is. A tudatos kiválasztással 1913-óta foglalkoztak az ültetvényesek, de csak 1946-ban jegyezte be a Sao Paulo-i Kennel Klub. Ettől kezdve a fajta népszerűsége rohamosan nő.
A fila testszerkezete eredményezi az ún. tevejárást, vagyis járásban poroszkál. Ez egy fontos fajtajellemző. Ez az energiatakarékos járásmód elengedhetetlen volt a fila számára a nagy hosszú menetelésekkor. A fila természete egyedülálló a kutyafajták között. A filát egy természetes bizalmatlanság és ellenszenv jellemzi az idegenekkel szemben. Ez a viselkedésmód egy természetes fajtajelleg melyet messzemenően kultiválnak a származási országban. Brazíliában a bíróknak nem megengedett, hogy a kiállítási körben hozzányúljanak egy filához, ezt az FCI standard is tartalmazza.
Egy brazil mondás úgy szól: "Hű mint egy fila." Bizonyítván a fajta különleges hűségét, ragaszkodását a gazdájához. Az első fila alom Dunakeszin született a Felső-Dunamenti kennelben, Arinco de Iguacu és Cinda Lidertejed párosításából.


Perro Dogo Mallorquin (Ca de Bou)
A perro dogo mallorquin vagy más néven a ca de bou helybéli kutyák (a mai mallorcai juhászkutya ősei) és az angol matrózokkal érkező bulldogok kereszteződéséből alakult ki. Ezeket a négylábúakat kezdettől fogva a rablók és kalózok elleni védekezésre használták a kikötőkben és a tenger közeli településeken. A XVII. században Menorca és más területek az utrechti béke keretében angol tulajdonba kerültek. Az angolok saját őrző-védő ebeiket is magukkal vitték a Baleár-szigetekre, azok az ibériai félsziget dog-típusú kutyáival keveredtek, ahol nagyon népszerűek voltak a bikaheccek. Ezek a körülmények magyarázzák a fajta nevét is: a ca de bou szó szerint "bikakutyát" jelent.
A spanyol törzskönyvben már 1923-ban megjelent a fajta. Az első hivatalos bejegyzés 1928-ból származik, és 1929-ben először mutattak be egy ca de bout kutyakiállításon, Barcelonában. Az 1950-es években világszerte felébredt a kinológia érdeklődése a régi, kihalás szélén álló fajták iránt. Néhány lelkes kinológus a ca de bou után kezdett kutatni, de már nem találtak igazi, fajtatiszta egyedeket, hanem keverékekből és újabb bulldog-keresztezések segítségével rekonstruálták a fajtát, melyet 1964-ben ismert el hivatalosan az FCI. Magyarországi tenyésztése 1995-ben indult a Moloss kennelben.

Presa Canario
Korábbi nevén perro de presa canario, más elnevezései: perro rustico, verdino (csíkos példányok). Molosszus kutya. Tenerife és Gran Canaria kanári sziget csoporti szigetekről származik. A Furtaventura szigetről származó Bardino és Majorero valamint a szigetre hozott molosszus kutyák keresztezésének eredményeként jött lérte. Heves természetét a helybéli fajtáktól örökölte. Ezek juhászkutyák, melyek az egész szigetcsoportban megtalálhatók és a spanyol hódítás előtti korszakból eredeztethetők.
Sajátos jellemzője és képessége az erőt sugárzó megjelenés, komor pillantás. Különösen alkalmas őzrő-védő tevékenységre valamint nagy csordák vezetésére és terelésére. Heves természetű, ügyes munkakutya és ez a tulajdonsága öröklődő. A Moloss kennel 1992-ben Tenerife szigeti nyaralás során vásárolta Bardino nevű kanári szigeteki kutya lett az ország első presa canarioja.


Tosa
A tosa szűkebb hazája Shikoku, a négy fő japán sziget legkisebbike. A XVII. században Japánban is nagyon kedvelték a kutyaharcot, különösen Tosa (ejtsd: toszá) körzetében volt nagyon népszerű ez a sport. Amikor a Meji-korszak lezárulásával Japán politikailag nyitottá vált, egyre több új kutyafajta érkezett az országba. A japánokat lenyűgözte a nagytestű idegen kutyák ereje és kitartása, így keresztezni kezdték saját akita-típusú kutyáikat az idegen fajtákkal. Bulldogot, masztiffot, pointert, német dogot, bullterriert, bernáthegyit, és végül bordeaux-i dogot is felhasználtak kialakításához. Így született a ma ismert tosa kutyafajta, amely azonos nevű régióról kapta a nevét.
Mint ahogyan olvasható az "a Kutya" újság 2011. évi első számában, a tosa kutyafajta magyarországi megjelenése a Dunakeszin található Moloss kennelhez kötődik. A fajtahonosító több egyedet is importált Nyugat-Európából és az USA-ból is hazánkba. Az 1990-es évek közepétől egyre többen ismerték meg a fajtát, ennek következtében további import kutyák is érkeztek.
A legismertebb az első hazai tosa kan, a harmadik, felnőttként hazánkba érkezett Kuma. Eredményei között szerepel Európa- és Világgyőztes cím is. Magyarországon az első fajtaspecifikus rendezvény (I. Magyarországi Tosa Fajtatalálkozó) 2010-ben került megrendezésre Dunakeszin. A családi-baráti találkozón 20 egyed vett részt. A fotó a rendezvényen készült, melyen Moloss Hara látható.









Frissítés: 2021. október 19.

© Sport Dog Klub - Hungary

Partners: Molosseum-Bulls kennel and the Julius-K9.

MOLOSSZER SZAKOSZTÁLY